Az általam jól ismert kb. 150 olasz progresszív lemezből választottam a következő tízes listát. A sorrend kicsit számít, az egymással szomszédos helyezések nagyjából azonosak, de négy helynél több különbség már érzékelhető ezen a top szinten. Annyi korlátozást alkalmaztam, hogy együttesenként maximum egy lemezt választottam. Ez a Le Ormét és a Metamorfosit érintette. A PFM-nél kimagaslóan a legjobb a debütáló album.
(NE FELEJTSÉTEK EL A SZAVAZÁST INFORMATÍV BEJEGYZÉSEM LEGALJÁN!)
Le Orme: Collage (1971)
Premiata Forneria Marconi: Storia di un minuto (1972)
Metamorfosi: E fu il sesto giorno (1972)
Museo Rosenbach: Zarathustra (1973)
Osanna: Palepoli (1973)
Samadhi: Samadhi (1974)
Alusa Fallax: Intorno alla mia cattiva educazione (1974)
De De Lind: Io Non So Da Dove Vengo E Non So Dove Mai Andró, Uomo É Il Nome Che Mi Han Dato (1972)
Banco del Mutuo Soccorso: Banco del Mutuo Soccorso (1972)
Celeste: Celeste (1976)
A nagy érdeklődésre tekintettel frissítem a bejegyzést néhány további top listával:
https://rateyourmusic.com/list/clay70/greatest_1970s_italian_progressive_albums__the_top_50_/
Kommentjeim ennek a listának az elejéhez: Az itt első helyezett Locanda della fate gyönyörű, leginkább a harmadik és negyedik szám. de ritkán hallgatom, számomra kicsit unalmas lemez. A Top 100-ban ott a helye azért. Egy olyan lista, amely a Museo Rosenbachhal kezdődik, nagyon jól nézne ki, a második hely is egyetértésemmel találkozik. A Banconak több hasonló minőségű lemeze van, de érzelmileg a debütáló albumuk áll legközelebb hozzám. Az Uomo di Pezza a nagy hármas egyike, szintén érzelmi okok miatt választottam, nem könnyen a Collaget a Le Ormétől (és holtversenyközelben ott van még a Felona e Sorona című csoda). A további három szerepel a listámon, a Metamorfosinál pedig elismerem, hogy az E fu il sesto giorniohoz képest az Inferno progresszívebb alkotás, és ugyanolyan jó, de minőségben nehezen rangsorolható. Mindkettő csúcsminőség, gyenge vagy átlagos részek nélkül. Az Alphataurus annyira nem rgadott meg, top100-as minőség. Az Apoteosi, Semiramis, Il Baletto di Bronzo, Quella Vecchia Locanda, Il Rovescio della Medaglia feltétlenül a legjobb húszban lenne, közel a top 10 alsó részéhez, de egy Le Ormét, PFM-et, Museo Rosenbachot azért nem előzne meg. Közülük a Semiramis hangulata a legsajátosabb, az Apoteosiban pedig a legérzelmesebb részek vannak, valamint az is különleges, hogy azon ritka együttesek egyike, amely női énekessel is jó, sőt, nagyszerű az énekhang. A következő lemezt nem ismerem, majd még három másikat az ötvenes listáról. A ismertek mindegyike hallgatásra ajánlott, sokkal inkább, mint a neoprogresszív, álprogresszív bénaságok, de a saját top50-emben azért lennének még mások is, hiszen például a nálam 10-be kerülő Samadhi (amely egy olasz szupergroup volt egyetlen briliáns lemezzel) nem szerepel ebben a top50-ben(!!!!) (a többi listatagom szerepel a top50-ben).
Változatlanul hűséges olvasóim kiszolgálása az első számomra, így kívánságukra újra bővítem a leírást, de ezennel már KETTŐ újabb listával. Az elsőn szerepel, nagyon helyesem a klasszikus hármas a Le Ormétől és a PFM két legjobb lemeze (az első két lemezük). A Cherry Five lemezt nem ismerem, a többit igen. Mind nagyszerű, a Locanda delle Fate gyönyörű, de kevésbé progresszív és inkább csak a harmadik, negyedik szerzemény ragad magával a héttagú együttes nyolc számot tartalmazó albumáról. A Semiramis, Acqua Fragile, Quella Vecchia Locanda lemezei határesetek, listámon a 6-10 helyezettjei közé csaknem beférnének, de hajszállal mégis lemaradva így csak az első 20 helyezett között jut nekik hely. A Maxophonet ajánlom Peter Gabriel hangját szeretőknek.
(forrás: http://www.progarchives.com/forum/forum_posts.asp?TID=628 - 20 Best Italian prog)
A második lista első helyezettje a szívet melengető Zarathustra a Museo Rosenbachtól. Igazából az egyetlen baj ezzel a lemezzel, hogy a címadó 22 perces szerzemény mellett a maradék (a második lemezoldal) kevésbé érdekes, nem tud felnőni a Zarathustrához. Ha a Foxtrottal és a Supper's Readyvel hasonlítom össze, akkor itt nagyobb a kontraszt a két lemezoldal között, mint a Genesis örökérvényű szerzeményénél.
Érdekes módon a listán számos nagyon jó lemez van (valamennyit ismerem), de én csak az első ötvenbe tenném őket valahova. Kivéve a Metamorfosi infernóját, ami azért nem kerülhetett fel a saját tízes listámra, mert ott más szerepel egy másik Metamorfosi. Sőt, az Inferno progresszívabb, ötletesebb is az E fu il sesto giornónál, ami inkább hagyományosabb szép rockzene, de mégis saját listámon előkelő helyre tettem, annyi szépség van rajta.
Az Arbeit macht frei inkább az avantgárd zene kedvelőinek ajánlott.
- Zarathustra (1973) - Museo Rosenbach
- Banco del Mutuo Soccorso (1972) - Banco del Mutuo Soccorso
- Storia di un minuto (1972) - Premiata Forneria Marconi
- Alphataurus (1973) - Alphataurus
- Biglietto per l'Inferno (1974) - Biglietto per l'Inferno
- Campo di Marte (1973) - Campo di Marte
- Io non so da dove vengo... (1973) - De De Lind
- DNA (1972) - Jumbo
- Inferno (1973) - Metamorfosi
- Quella Vecchia Locanda (1972) - Quella Vecchia Locanda
- Uno (1971) - Panna Fredda
- Melos (1973) - Cervello
- Fede speranza e carità (1972) - Jet
- L'Uovo di Colombo (1973) - L'Uovo di Colombo
- Collage (1971) - Le Orme
- Palepoli (1973) - Osanna
- Ys (1972) - Balletto di Bronzo
- Arbeit macht frei (1973) - Area
- Maxophone (1975) - Maxophone
- Intorno alla mia cattiva educazione (1974) - Alusa Fallax
L'apprendista (1977) - Stormy Six
Forrás: http://www.italianprog.com/top20.htm
Úgy döntöttem, ismét frissítek, mégpedig a top 11-20 album listájával. Itt már nem érvényes az a szabály, hogy egy együttes csak 1 albummal szerepelhet, valamint sorrendet sem teszek, mert itt már kevésbé érezhetők a különbségek.
Tehát, a legjobb 10-be beférő lemezek, ha egy együttestől több lemez is szerepelhetett volna:
Le Orme: Uomo di Pezza (1972)
Le Orme: Felona et Sorona (1973)
Metamorfosi: Inferno (1973) - napjaink társadalmi rákfenéit dolgozza fel, a drogozást, munkahelyi problémákat, erőszakot; ha rajtam múlna, ma már a jogvédelmet is főtémává tenném, amivel a bűnözőket és mindenfajta devianciát mentegetnek a jog eszközeivel
A további 7 lemez a 11-20-ik helyezettek között:
Le Orme: Contrapuntti (1974)
Semiramis: Dedicato a Frazz (1973)
Apoteosi: Apoteosi (1975) (Az angyali énekes Silvana Idával!)
Quella Vecchia Locanda: Il tempo della gloria (1974)
Campo di Marte: Campo di Marte (1973)
Arti e mestieri: Tilt (1974)
Cervello: Melos (1973)
|